Fizikai modellek
A homeopátiás alapkutatások igen fontos területe a nagyon magas potenciák fizikai tulajdonságainak kutatása. Egészen a legutóbbi időkig lehetett azzal érvelni, hogy az extrém magas potenciáknak nincs valódi hatásuk, és minden látszólagos homeopátiás klinikai hatás a placebohatásnak vagy nemspecifikus hatásoknak köszönhető. A legkorszerűbb technológiával, szigorú szabályok alapján kivitelezett vizsgálatok gyarapodó pozitív eredményei alapján azonban az előbbi állítások egyre kevésbé állják meg a helyüket.
A fizikai alapkutatások átfogó megközelítéssel vizsgálják a nagyon magas potenciájú szereket. Három fő irányban folynak kísérletek1: 
- nanorészecskék jelenléte
- oldószer (víz) viselkedése
- elektronok viselkedése
Laboratóriumi mérések, anyagtudományi analitika
2010-ben a homeopátiás kutatásokban áttörést hozott az a felfedezés, hogy a homeopátiás gyógyszerekben, oldatokban a kiindulási anyag nanorészecskéit figyelték meg a legmodernebb vizsgálóeszközök (nanométeres tartományban pásztázó és transzmissziós elektromikroszkóp) segítségével. A világ több, egymástól független laboratóriumában kimutatták, hogy a nagyon magas (ún. ultramolekuláris) hígítású, homeopátiásan elkészített szerek rájuk jellemző és mérhető fiziko-kémiai tulajdonságokkal bírnak, melyek sem a placeboban, sem a kontroll (dinamizálatlan) oldatban nem figyelhetők meg.
2017 folyamán várhatók a legújabb publikációk Van Wassenhoven1 kutatócsoportjától a fenti vizsgálatokkal kapcsolatban, melynek tagjai európai egyetemek és kutatóintézetek professzorai és munkatársai.
Arra az eredményre jutottak az egymástól függetlenül működő kutatócsoportok, hogy a homeopátiás extrém magas hígítások új, rájuk jellemző fizikokémiai tulajdonságokra tesznek szert a potenciálási folyamat eredményeként.
1Wassenhoven, M: Detailed analyze of the homeopathic dynamization process (ECH Congress 2016)
A brit Homeopátiás Kutatóintézet (HRI)
A HRI kutatási témája többek között a vízszerkezet változásainak tanulmányozása. Multidiszciplináris (több tudományterületet érintő) megközelítésük magábafoglalja az elméleti fizika, a matematikai modellek és kísérleti kutatások alkalmazását. A kutatás vezetője, Dr. Alexander Tournier (London, Cambridge és Heidelberg egyetemei, biofizikai PhD) szerint
„a strukturált vízfázis létezésének igazolása nem csak a homeopátiát érinti, de teljesen újszerű terápiás és diagnosztikai technikákhoz vezethet el.”
Szintén a HRI-ben folyik az a kutatássorozat, melynek fő célja a homeopátiás hígítás során alkalmazott kinetikai energia hatásának, a nagyon magas potenciák fizikokémiai változásának vizsgálata. Dr. Steven Cartwright (molekuláris biológia PhD) vezeti a projektet, aki Edinburgh, California és Oxford egyetemein végzett és kutatott, mielőtt a homeopátiát kezdte tanulmányozni. Munkájában az vezérli,
„ha megértjük a homeopátiás gyógyszerek hatásmechanizmusát, az nemcsak forradalmasítja a homeopátia világban betöltött helyzetét, de sokkal eredményesebben tudjuk ezeket a szereket felírni, és így a betegségeket kezelni.”
Cikkek: Fizikai elméletek, mérések
-
2017.04.08 22:55
Anyagtudományi analitika
Tömegspektroszkóppal és transzmissziós elektronmikroszkóppal (SP-ICP-MS/TEM) fémekből és növényekből készült, nagyon magas potenciájú homeopátiás oldatokban a kiindulási anyag nanorészecskéinek alacsony koncentrációját detektálták (Chikramane, Rayendran, Upadhyay). Pásztázó...
-
2017.04.08 22:47
Kvantum elmélet: kvantum-koherencia domének
Jelenleg nincs elfogadott tudományos elméletünk arról, hogyan működhetnek a homeopátiás oldatok. Több elmélet született az évek során. A komplex vízstruktúrák (klaszterek) dinamikus képződmények, csak néhány pikomásodpercig (10-9 másodperc) stabilak. Más kvantumelméletek* (pl....
-
2017.02.10 23:07
A szilícium szerepe a homeopátiás nanotechnológiában
A homeopátiás gyógyszer előállítása során nanorészecskék keletkeznek a potenciált oldatban. Az alkalmazott gyógyszertechnológiával nanoméretű szilíciumrészecskék is kerülnek a készítményekbe. A szilícium hozzájárul az informatív jel stabilitásához és erősítéséhez, stabil önszerveződő nanostruktúrák...
-
2017.01.10 22:35
Vízklaszterek
A vízszerkezet és a víz egyedi tulajdonságainak egyik legjobb, legátfogóbb és legértékesebb áttekintése Martin Chaplin honlapján található1. Kutatásai során azt találta, hogy nanotartományban vizsgálva a víz nem homogén. A közepesen...
Irodalomjegyzék
Az oldalhoz tartozó irodalomjegyzék, a fizikai alapkutatások és PubMed-en kereshető irodalomjegyzékük szintén az ECH weboldalán (Európai Homeopátiás Bizottság) található.
Magyar nyelven:
Vízszerkezet változása
A tiszta víz szerkezete és tulajdonságai változhatnak (a homeopátiás oldatokban az oldószer nem tiszta víz, hanem alkohol és egyéb elemek is kerülnek bele). A titok a homeopátiás összerázás folyamatában rejlik, mely három tényezőt emel be: nyomás, epitaxia és nanobuborékok. Ezek mindegyike a gyógyszerkészítmény lényegéhez tartoznak. Mindhárom képes megváltoztatni az oldat szerkezetét, s a szerkezet nagymértékben meghatározza a tulajdonságot is.
Epitaxia: szerkezeti információ átvitele egyik anyag (általában szilárd anyag) felületéről egy másikra (általában folyadék, de lehet szilárd is). Különböző ásványok kristályainak összenövése valósulhat így meg (klatrátképződés). A nanotechnológiában például kifejlesztették a molekulasugaras epitaxiát félvezetők előállításához. A félvezetőket, pl. a szilíciumot az információs technológiában (IT) alkalmazzzák.
Nanobuborékok: olyan 100-200 nanométer méretű zárványok, melyek O2, N2, CO2 gázokat és valószínűleg az aktív hatóanyag 20-100 nm-es részecskéit tartalmazza, s rendkívül hosszú ideig stabilak maradnak.
100 nanométer = 0,1 mikrométer = 10-7 m
Gyógyszerhatások
Az akadémikus orvoslásban alkalmazott kémiai gyógyszerek hatásmechanizmusa azon alapul, hogy a hatóanyag molekulái – átjutva a nyálkahártyákon és erek falán – ligandként kötődnek a célsejtek felületén lévő receptorokhoz, ami elindít egy biokémiai folyamatot.
A homeopátiás gyógyszerek hatásmechanizmusa potenciától függően más és más. Intenzív kutatások folynak a pontos mechanizmusok tisztázására. Ahogy technikai eszközeink fejlődnek (lsd. feljebb, anyagtudományi, szerkezeti, kvantumfizikai vizsgálatok), úgy jutunk egyre közelebb ezen mechanizmusok megértéséhez is.
