Homeopátia - megéri?! 2. rész

2016.07.08 22:37

Hatékonysági, költséghatékonysági és „real life” vizsgálatok

1. Svájcban népszavazás döntött arról, hogy ötféle komplementer és alternatív gyógymód (a homeopátiát is beleértve) 2012-től visszakerül az alapbiztosítási csomagba. 2017 után csak akkor maradnak ott, ha költséghatékonyságuk bizonyítható. Számos vizsgálat igazolta is ezt, melyek közül kiemelendő a 2011-ben publikált tanulmány (Studer és Busato, 13), melynek adatai abból az időből származnak, amikor az orvosok által végezhető CAM gyógymódok még az alapbiztosítás részét képezték. 562 háziorvos praxisát vizsgálták, összehasonlítva a konvencionális orvosokat (COM) azokkal, akik CAM gyógymódokat is alkalmaztak. A konzultáció, a gyógyszer és a labor+fizioterápia költségeivel kalkuláltak. A nyers adatok a CAM orvosok egyértelműen alacsonyabb praxis költségét mutatták. A különféle változókra normalizált adatokkal számolva már hasonló praxisköltségek mutatkoztak a két fő csoportban, egyedül a kiegészítő homeopátiás képzettséggel rendelkező háziorvosi praxisok költsége mutatott jelentős, 15%-os csökkenést a COM orvosokhoz képest (14). Ők alapvetően nem komplex homeopátiás gyógyszereket írtak fel, hanem a homeopátia elveit betartva individuális terápiát javasoltak. Ezen felül a CAM orvosok páciensei jobb orvos-páciens kapcsolatról és kevesebb gyógyszer mellékhatásról számoltak be, mint a COM orvosok páciensei, amiből a CAM gyógymódok költséghatékonyságára következtet a tanulmány.

2. A BMJ Open felületén 2012-ben közölték Herman és mtsai a CIM tárgykörében – köztük a homeopátiával – a legátfogóbb szisztematikus áttekintést (15). 2001 és 2010 között publikált, költség-hatékonysággal foglalkozó 204 tanulmányból 56-ot magas minőségűnek értékeltek, melyek potenciálisan költséghatékonyságot, vagy akár megtakarítást mutattak ki számos CIM terápiában és betegcsoportban.

3. Ugyanebben az évben jelent meg az European Journal of Health Economy hasábjain (Kooreman és Baars, 16) egy Hollandiában készült felmérés. 2006 és 2009 közötti adatokat értékeltek az adott körzetbe tartozó 150.000 páciens bevonásával, akik az Azivo biztosítóval álltak szerződésben. Az őket kezelő közel 2000 háziorvos döntően konvencionális terápiát alkalmazott, csak kevesek rendelkeztek kiegészítő homeopátiás (28 orvos), akupunktúrás (25 orvos) és antropozófus (26 orvos) képzettséggel. A CAM gyógymódokat is ismerő háziorvosok pácienseinek változó, 0-30%-kal alacsonyabb volt az egészségügyi kiadása, mivel kevesebb időt töltöttek kórházban, kevesebb gyógyszert írtak fel nekik. A különbség szociális helyzetre korrigálva is megmarad (10).

A tanulmány megállapítja, hogy további kutatásokat érdemes végezni sokkal több CAM orvos bevonásával, a különféle biztosítások pontosításával, az önköltségek figyelembe vételével, valamint a morbiditás, betegállomány, szubjektív egészségi állapot és a páciensek elégedettségének mérésével. Ezek a kutatások a „real life” azaz a valós életben szerzett megfigyeléseket hivatottak értékelni. A háziorvosi praxisok – mint az eddig ismertetett vizsgálatok – kiváló terepet nyújtanak az életszerű hatásvizsgálatokhoz.

Az orvostudomány, a társadalom orvostan és a közgazdaság/egészségbiztosítás közös határterületén végzett megfigyeléses kutatások merőben különböznek a mesterséges körülmények között folyó klinikai (gyógyszer) kísérletektől. Különböznek céljukban, felépítésükben, és a várható eredményekben (17). Míg utóbbiak standardizált, randomizált kis mintákkal dolgoznak a gyógyszer intrinsic hatását nézve, nem elég reprezentatívak a valós életre vonatkozóan.

Egy kísérlet eredményei akkor, és csak akkor általánosíthatóak, ha e kísérlet körülményein nem változtatnak!

A megfigyelések ezzel szemben bár reprezentatívak, mivel nagy népességcsoportban a felírt gyógyszereket és egyéb javaslatokat vizsgálják a valós élet tényezőivel kölcsönhatásban, elfogultságra adnak lehetőséget. Azt viszont lássuk be, a gyógyszereket és egyéb terápiás eszközöket azért fejlesztjük ki, hogy az egyének és a népesség egészségét és jóllétét növeljük, és nem azért, hogy a kísérleti publikációk számát duzzasszuk!

4. A holland vizsgálat kutatói folytatták és továbbfejlesztették összehasonlító gazdasági felmérésüket, s 2014-ben publikálták a BMJ Open-en (Baars és Kooreman, 18). Több mint 1,5 millió anonim biztosított adatait használták fel, akik ezúttal az Agis holland biztosító ügyfelei voltak 2006 és 2011 között. Összehasonlítva a korábbi felméréssel, most a 110 CAM háziorvosi praxisban túlnyomóan antropozófus orvosok voltak, kevés homeopata (28 orvos) és akupunktúrás orvos, összesen kb. 19 ezer pácienst kezeltek. A 6 éves időszak alatt a társadalom- és kiegészítő biztosítás terhére átlag 12%-kal kevesebbet költöttek a CAM praxisok páciensei, miközben a halálozási arány ugyanaz volt, mint a hagyományos praxisokban. A megtakarítás oka – kevesebb kórházi kezelés és gyógyszer – megegyezett a korábbival.

A kutatók célja annak megállapítása a jövőben,

• mely betegségek milyen típusú komplementer kezelésével lehet jelentősebb megtakarítást elérni?
• milyen objektív és szubjektív egészségügyi hatásai lehetnek a komplementer kezeléseknek (pl. vérnyomáscsökkenés, táppénzes napok csökkenése, életminőség javulása)?

A jövőben többféle komplementer gyógymódot (akupunktúra, hagyományos kínai gyógymód, fitoterápia) és több biztosítótársaságot is bevonnának a vizsgálatokba.

5. Franciaországban végezték el az eddigi legátfogóbb „real life” felmérést az EPI-3 projekt keretében (19). Véletlenszerűen választottak ki a nyilvántartásból kb. 800 háziorvost, akik előzetes önbevallás alapján döntően hagyományos (196 orvos), főként homeopátiás (256 regisztrált homeopata) vagy vegyes (352 CAM orvos) típusú praxist folytattak. A felmérésbe azt a közel 8600 pácienst vonták be (közülük 6400 a saját háziorvosával konzultált), akik vállalták a részvételt és képesek voltak önállóan kitölteni a kérdőívet. Átlagos életkoruk közelítően megegyezett az egyes praxisokban. Minden egyes háziorvosi rendelésnek egyetlen napi betegforgalmát értékelték 2007 márciusa és 2008 júniusa között. Ezen kívül a páciensek felénél egy éves követéssel vizsgálták az egészségi állapotukat, életminőségüket, a mellékhatásokat, szövődményeket és a szükséges orvosi ellátásokat – a praxis típusa szerinti bontásban.

Számos publikáció született a részeredményekből. Betegségcsoportokban vizsgálták az egyes praxisokban felírt hagyományos gyógyszerek mennyiségét: a mozgásszervi betegségekben a gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók, felső légúti fertőzésekben az antibiotikumok, szorongás, depresszió és alvászavarok során a pszichotróp szereket. Az orvos-páciens találkozások felét e három betegségcsoport tette ki. A homeopátiás orvosok kevesebb fájdalomcsillapítót (-66%), NSAID-t (-50%), antibiotikumot (-46%) és pszichotróp gyógyszert (-46%) írtak fel (10) a COM praxisokhoz képest. Nem találtak különbséget abban, hogy mekkora klinikai előnyt jelentett a páciens számára egyik vagy másik típusú praxis gyakorlata.

A felmérés adatait felhasználva született egy költséghatékonysági tanulmány is (20), melyben összehasonlították a különböző típusú praxisok költségvonzatait: a konzultáció költségét, a gyógyszerköltséget és ezek összegét. Külön számolták a kötelező társadalombiztosítás (TB) terhére, és külön a kiegészítő biztosítás (KB) terhére vagy önköltségként elköltött összegeket, valamint az ezekből származó összesített egészségügyi kiadásokat (1. táblázat). 

1. táblázat

A táblázatban szereplő számok: egy páciensre eső átlagos költség €-ban

Felírás: gyógyszerek, fitoterápiás készítmények, nyomelemek és ásványi anyagok

A táblázatból kiolvasható, hogy a homeopátiás praxisokban a hagyományoshoz képest

• A TB-t terhelő egészségügyi kiadás 36 %-kal alacsonyabb
• Összesített kiadás 20 %-kal marad el
• A megtakarítás nagyrészt a 35%-kal kevesebb hagyományos gyógyszer felírásának tulajdonítható
• A konzultációk költsége magasabb (18%-kal), időigényessége miatt.
• A páciensek 26 %-kal (alkalmanként 5,5 €-val) többet költöttek a kiegészítő biztosításuk terhére vagy saját zsebből fizették a plusz költségeket.

A kevert típusú praxisok a hagyományos praxisoknál szintén „költségkímélőbbek”, igaz, csak kis mértékben (6 %-kal).

A vizsgálat nem értékelte az otthoni konzultációkat és az egyes patológiák súlyosságát – e tényezők módosíthatják a konzultációs és gyógyszerköltségeket.

Ezek az eredmények megfelelnek Kooreman és Baars megállapításával, miszerint a CAM gyógymódokban képzett és azt integráló háziorvosok egészségügyi kiadásai alacsonyabbak a COM háziorvosokéhoz képest (16).

További megállapítások a homeopátiás praxisokról:

• Az orvosok kétszer annyi nem-támogatott gyógyszert, háromszor annyi 35%-osan támogatott gyógyszert és fele annyi 65%-osan támogatott gyógyszert írtak fel, mint a COM kollégák (2008-ban 100%, 65%, 35% és 0%-os támogatások voltak).
• Közegészségügyi jelentőségű, hogy kevesebb visszaélésre alkalmas gyógyszert írtak fel. Az antibiotikumok, NSAID és pszichotróp szerek jelentős mellékhatásokkal bírnak, utóbbiak függőséget is okozhatnak. A COM praxisokban a mellékhatások kezelése további járulékos költséget jelentenek az egészségügyben, és rontják a páciensek életminőségét. Az antibiotikumok túlzott használata a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához vezetve csökkenti hatékonyságukat.
• A páciensek ritkábban mentek táppénzre (8%, a másik két praxisban 11%).
• Kevesebb volt a szakorvosi beutalások, a kiegészítő (labor, képalkotó) vizsgálatok, otthonápolási napok száma is.
• A praxisok összetételét jellemezte, hogy több volt a nő, magasabb iskolai végzettségűek voltak, egészségesebb életmódot folytattak (alacsonyabb BMI index, kevesebb dohányzás vagy alkohol). Fizikailag életminőségüket jobbnak értékelték, kevesebb krónikus betegségük volt. A hagyományos és a kevert praxisok páciensei között nem volt lényeges különbség életminőségük tekintetében.
• Az 1 éves követés során megállapítható volt, hogy a homeopátiát integráló praxisokban a páciensek nem szenvednek emiatt hátrányt, egészségi állapotuk nem rosszabb, mint a többiben.

Vissza