Melyek az RCT-k előnyei és korlátai?
2017.02.03 22:04
avagy: Randomizált kontrollált vizsgálatok kritikus alkalmazása a homeopátiában
Ma a kutatók zöme az „egy gyógyszer megfelel minden betegnek” típusú RCT-hez szokott. Ezek a kísérletek ugyan mérhetővé teszik gyógyszerhatást, de kérdés, hogy eredményük alkalmazható-e a való életben.
A bizonyítékalapú orvoslásban (EBM) „aranystandardként” kezelik a véletlenszerű csoportokba válogatott betegek valamilyen eljárással kontrollált vizsgálatát (RCT). Ebből, illetve összevont elemzésükből vonnak le következtetéseket, hogy milyen terápia lehet leginkább hasznos a páciensek számára.
Az RCT, mint gyógyszerhatást mérő modell némi kihívást jelent a homeopátás kutatásokban, ahol a kezelést általában az egyénre szabjuk. A szerfelírás nem csak a páciens betegségének tüneteire épül, hanem olyan tényezőkre is, melyek az adott páciensre jellemzők, pl. az életmódja, érzelmi állapota, személyisége, a panaszait kiváltó, súlyosbító vagy javító körülmények, étkezési szokásai, kórelőzménye, sőt, a családjában előforduló krónikus betegségek is.
Egy személyreszabott homeopátiás beavatkozás „hatása” így a felírt gyógyszer mellett a mélyreható konzultáció és az orvos által adott egészségügyi tanácsok együttes eredménye. Ilyen körülmények között a gyógyszer specifikus hatását nehéz mérhetővé tenni az RCT módszerével. Igaz ez minden olyan holisztikus szemléletű beavatkozásra, ahol nem csak a betegséget kezelik, de a pácienst magát is a betegség és gyógyulás aktív résztvevőjének tekintik. A homeopátia, mint gyógymód hatását ezért legjobban az egyénreszabott kezelések randomizált, kontrollált vizsgálataiban értékelhetjük.