A váratlanul és hirtelen jelentkező, rémülettel járó szorongást, a páni félelmet Freud hatására egyfajta neurózisnak, régebben pedig a hisztéria egy formájának tartották. Az 1990-es évektől ezt az állapotot pánikroham névre keresztelték, tartóssá válása esetén pedig pánikbetegségről beszélünk. A szorongásos betegségek közé soroljuk, így az itt felsorolt tünetek, javaslatok és homeopátiás gyógyszerek nem csak pánikbetegségben hasznosak. Az évekig elhúzódó szorongás depresszióhoz vezethet, ezért érdemes elolvasni az ott írtakat is. 

Miről ismerhetjük fel a pánikrohamot?

A mindig váratlanul és rohamszerűen jelentkező, pár perctől akár néhány órán keresztül tartó pánikrohamot az alábbi tünetek jellemzik, melyek közül legalább négy egyidejűleg megfigyelhető:

• extrém szorongás, halálfélelem, félelem a kontrollvesztéstől
• „megváltozottság”, „valószerűtlenség” érzése, félelem a megőrüléstől
• ájulásérzés, szédülés
• remegés, zsibbadások
• mellkasi szorítás, fájdalom, légszomj, szívdobogásérzés, szapora pulzus, fulladás, torokszorító érzés
• hányinger, hasmenés
• izzadás, hőhullám, hidegrázás

A tüneteket gyakran kontrollálatlan mozdulatsorok kísérik (kapkodás, zihálás, stb.) A rendkívül ijesztő állapot azonnali orvosi segítséget követel – legalábbis az első rohamok alkalmával. Ugyan legtöbbször minden orvosi lelet negatív, és a panaszokat pszichésnek nyilvánítják, pszichiáterhez vagy pszichológushoz irányítva a rémült pácienst, fontos, hogy egy alapos kivizsgálással kizárjuk a komoly testi betegség lehetőségét (szív- vagy keringési betegség, pajzsmirigyzavar, központi idegrendszeri probléma, cukorbetegség, stb.).

Mikor pánikbetegség?

Ha egy hónap alatt négyszer vagy annál többször fordul elő a roham, és az egyes rohamok között a beteg nagyjából mentes a szorongástól. A visszatérő, váratlan pánikrohamok eredményeként a betegekben kialakul a következő rohamtól való félelem, ami előbb vagy utóbb oda vezet, hogy nem meri elhagyni a biztonságot jelentő környezetét, de legalábbis kísérőt szervez be maga mellé. Nem ritkán a pánikroham a saját otthonában éri a beteget. Ilyenkor nagyon valószínű, hogy a családtagok valamelyikével kapcsolatban áll fenn egy érzelmileg túlterhelt kapcsolat. Az éveken keresztül tartó pánikbetegség igen nyomasztóan hat a beteg hangulati életére, általános szorongásos állapottal, depresszióval szövődhet. Nők körében 2-3-szor gyakoribb a pánikbetegség, mint férfiaknál. Azonban a férfiak depresszióját sokszor tarkítják alkalmi pánikrohamok.

Ahány ember, annyiféle félelem.

Megszületésünk – sőt, fogantatásunk – percétől kezdve ki vagyunk téve a külvilág és/vagy saját belső testi-lelki létezésünk fenyegetést keltő hatásainak.

„A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.” (József Attila)

A fizikai testbe zárt lélek is bizony vacog, amikor veszélyhelyzetet észlel. Korunkban ezt a jelenséget stressznek hívjuk, ami nyomást, feszítést, szorítást jelent, és a nyomában megjelenő érzés a szorongás.

Mi a különbség félelem és szorongás között?

A félelem mindig egy konkrét tárgyhoz, helyhez, szituációhoz kötődik. 

A szorongás egy nehezebben meghatározható, „tárgy nélküli” félelem. Szorongásos problémák a pánikon kívül a kényszerbetegség (kényszeres gondolatok és cselekvések), a fóbiák (szociális fóbia, közlekedési fóbia, nagy terektől való félelem, azaz agorafóbia, pókfóbia, stb.), a teljesítményszorongás, a lámpaláz, vagy a nap nagyrészét kitöltö általános (ún. generalizált) szorongás is. 

A szorongásos betegségek ritkán járnak önmagukban, leggyakrabban társulnak más pszichés és testi problémával:

• depresszióval
• alvászavarral
• gyógyszer-, alkohol-, társfüggőséggel
• pszichotikus kórképekkel
• magas vérnyomással és más szív-érrendszerei betegséggel
• emésztési panaszokkal
• krónikus fejfájással
• izomfeszülésekkel-, fájdalmakkal, stb.

A gyerekek általában konkrétan megnevezik félelmük tárgyát, ami gyakran pusztán kivetülése mély szorongásuknak (sötéttől, kutyától, bogártól, a csúnya bácsitól vagy nénitől, attól, hogy elmegy a mama, stb.). 

A felnőttek már elegánsabban fogalmaznak:„szoronganak”, „stresszesek”, idegesek. Gyakran sokkal nehezebb kideríteni félelmeiket, hiszen összemosódnak, komplexebbek. Nem beszélve arról, hogy egy felnőttnek „nem illik” félni. Az a gyengeség jele, gyerekes dolog, és jobb leplezni valamilyen társadalmilag elfogadhatóbb címkével, vagy akár a következményeit másra hárítani. A felnőttek is félhetnek a külvilág „támadásaitól”, de a kor előrehaladásával egyre gyakoribbak az egészséggel, az emberi kapcsolatrendszerekkel, a munkával, a teljesítménnyel és a felelősséggel összefüggő félelmek, szorongattatások.

Ezek kiderítése nem öt perc, főleg akkor nem, ha természetes védekező mechanizmusként a tudattalanba szorítjuk őket. Félelmeink néha az álmainkban is (vagy csak ott) felbukkannak. Komoly szakmai felkészültséget, empátiát és odafigyelést követel meg a gyógyítótól (pszichológustól, homeopátiás és más orvosoktól egyaránt).

Az intenzív vagy hosszú ideje fennálló félelmek és szorongások kezelése ezért mindig szakember segítségével történjen! Érdemes megkeresni azt a gyógyítót, aki ránk tud hangolódni, és akinek ki tudunk nyílni, akiben megbízunk.